„Tanultam zongorázni, beleakadtam ebbe a hangszerbe többször is. Egyszer Kaposváron találtam egy kidobott zongorát, akkor még nem volt kész semmi bennem, hogy a hangszer mechanikájából bármit is csináljak, ez csak később állt össze. A zongora roppant absztrakt tárgy, fantasztikus erejű kifejező eszköz, két-három billentyű képes megidézni az egész hangszert, ami egyben az emberi eszközkészítés egyik csúcsát is megtestesíti. És gondoljunk a billentyűk által intonált zeneiségre, a különös ritmusra, az ellentétekre, és figyeljünk a hangszer anyagára, az elefántcsontra, az ébenfára is. A zongora lehetőséget ad arra, hogy a kép felületén több szólamot képezzek. Mostanában inkább konstrukciókat készítek” – vélekedik maga a művész, aki talált már hangszert lomtalanításkor, erdőszélén behavazva, iskola pincéjében penészedve, de muzsikusoktól is kapott számukra már használhatatlan zongorát.
Barabás Márton a szétszedett zongoráival, szokatlan konstrukcióival új összefüggéseket tár fel. A hangszer eredeti funkciójától elszakadva, a töredezettségből, a hasznavehetetlenségből egy új szellemi és esztétikai tartalmat alkot meg.
A kiállításon a már említett zongoraalkatrészekből készített spirális és csillagformák, a meghajlított klaviatúrák mellett kottatartó gyűjtemény és rézbetétes hangszerész címkék is láthatók.
Barabás Márton 1952-ben született. A Képzőművészeti Főiskola festő szakán végzett, mesterei Kádár György és Kokas Ignác. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt. A tradicionális olaj/vászon festmények mellett mindig is vonzották a síkból kilépő kompozíciók, a zongoraalkatrész konstrukciók a nyolcvanas évek óta kísérik alkotómunkáját. 1999-ben Munkácsy- díjat kapott.
A Talált és kitalált zongorák című tárlat december végéig tekinthető meg a Vaszary Villában.
A balatonfured.hu oldal megtalálható a Facebookon is, klikkeljen ide, lájkoljon minket, így új híreinkről azonnal értesülhet!
balatonfured.hu
